...Amikor csodafegyver kell(ene) a győzelemhez bizony elő kell rántani a tarsolyból valami izgalmasat... Ez még 1942 rideg hónapjaiban sem volt másképpen amikor a "drága 7 éves kisfiam gondolatvilága szerint a GONOSZOK" megalkották minden gépkarabélyok nagyapját, aminek egyes megoldásait, stílusjegyeit vagy éppen gyártási módszerét igencsak felfedezhetjük jó néhány mai fegyveren.
Na kérem, bő 50 évvel később most a kínai AGM gyártó lett a gonosz és meglovagolva a "GONOSZOKAT" azóta is körüllengő mitikus mániát és magasztosnak tűnő, az elkorcsosult társadalmunk által félreértelmezett és legfőképp azok mögöttes tartalmát értelmezni nem tudó kis hétvégi hobbi mészárosok vágyait, az hihetetlen értékelhetetlen MP40 el is készítette a fegyvert, hogy egy újabb csáppal szorítson hurkot nyamvadt kis torkunkra.
(oké, drámai epilógus meg is van)
Nos, akkor kezdjünk is bele a fegyver valódi értékeinek fejtegetésébe... Gyönyörű, autentikus, inspiráló.............. aztán jön a legnagyobb durranás. Na de ezt járjuk is körbe kicsit... ugye ha mániákus gyűjtő vagy akkor nem is kell tovább olvasni, mert megveszed kiteszed a falra néha a szombati ebéd után pedig beöltözöl "gonosznak" pózerkodsz kicsit, aztán annyi. Viszont ha mint különleges ízlésedet használni is akarnád ugye azonnal jönnek az AS lépfenéje: vasárnapi hi-cap puttyogtatás vagy mid-cap MASZ nagyjáték ahol értékelik is az eszmékbe és webshopos félrekattintásodba feccölt energiát. :D A fegyver azonnal képes megfúrni tajtékzó kedvedet ugyanis nem hogy hi-cap tárat alig de mid-capet gyakorlatilag képtelenség szerezni hozzá (akinek forrása van róla azt beletesszük a cikkbe és jól megköszönjük neki mint ezernyi sóvárgó kis bajszos palánta megmentőjét :D )
Viszont azért van jó oldala is a dolognak, ugyanis a fegyver 452 pfs-sel kerül ki a legtöbb dobozzal és bizony hosszú hónapokig bírja. Ha valami strapabírót szeretnél és nem AK-t akarsz venni na akkor ez igazán elpusztíthatatlan jószág lesz a csatákban. Legnagyobb sajnálatomra nem csak a gearbox ver. 2 hanem a hop kamra is m4 ből való, én őszintén megvallva jobban örültem volna egy ver3-AK kombónak, akkor talán még vettem volna is egyet a tárproblémák ellenére ugyanis van egy nagyon jó lehetőség a fegyverben amit a száraz műszaki feltárás után szépen elmesélek.
Vetkőzés után nagyjából ennyi darabot lehet a szőnyegen kutyapózban kutatni az póratkák között.
Ha a szerelhetőségről van szó és gyors javításról akkor azért van egy sorrend, hogy pikk pakk szétugrik az M4 aztán kicsit több türelemmel levetkőzik az AK, majd jól felhúzod magad mikor a két oldalról bontható M14-t nem tudod összerakni mert mindenhol ismeretlen alkatrészek vannak... na és ezután jön az Stg44. Hiába áll mindössze néhány testelemből és talán 3 csavarból az egymásba csúsztatott elemek a befeszülő GB és nemcsak abba hanem a felhúzókarba kapaszkodó hop kamra kellemes és boldog perceket szerez nekünk.
Miután lecsavaroztad a fegyver egyik felét, és rájöttél hogy a tárkioldót is darabokra kell szedni hogy az alig észrevehető másik oldalt tartó kis csavar kicsavarása után az is lecsúsztatható, kezd elvörösödni a fejed hogy a GB már szinte lóg a levegőbe de csak azért sem akar kijönni a fegyverből. Megoldás: kifeszíted!
személyes kedvencem a résen ki nem férő hop kamra, amit bizony csővel együtt szintén feszegetés árán sikerül csak kirobbantani a helyéről. A hop kamra izgalmas áttetsző műanyag és valóban jó megnézni adagolás közben, hogyan is működik, legalább megérti az ember. Viszont van vele egy aprócska bibi. Mivel feszegetni kell kifelé és befelé, fennáll az esélye hogy közben a cső elfordul és magával viszi kicsit a gumit hogy aztán kanyar lőjjünk, mint ez esetünkben háromszor is megtörtént két visszatéréssel egyetemben. A másik próbléma hogy ugyan a hop kamrának van egy szuper kis fészke a felhúzókarban amitől gyakorlatilag fel lesz függesztve egy ponton és mint az inga fog lóbálózni fegyverünkben, amit még a tár sem rögzít túlságosan hiszen még az is imbolyog szerte szét. Lényeg hogy az izgalmas célzások fogják megtarkítani a játékunkat. Ha már a hopnál és a kanyaroknál vagyunk azért meg kell említeni, hogy a hosszú belső cső és irdatlan erő miatt nagyon szép lőtávval rendelkezik a fegyver amit gyengítve és képes lesz majd tartani. A fegyver hihetetlen pontos lehetne az m4 hop kamra és kínai gumi ellenére is ha a kamra ingást műszakilag sikerülne megoldani és azt a fegyerbe normálisan lehetne beletenni.
Egy dolgot érdemes megemlíteni.... masszív és elpusztíthatatlan és egy igen érdekes segédkeret tartja a motort. Mosolyogtató látni hogy ver. 3-s GB nem teszünk bele de azért egy ver. 2-nek csinálok motortartó keretet...... fuuuuuu. Apropó motor, bivalyerős és lassú, viszont mindent felhúz, nemhiába lehet 450fps-sel és gyenge akksival hónapokig büntetlenül repegetni az arcbőröket.
Zárjuk le kicsit a hagyományos menetelést és talán rejtsünk el néhány sugallatot. A fegyver autentikus, nehéz, masszív, gyönyörű, ellentmondásos, jó is, rossz is, viszont van benne valami amit egyik másik fegyver sem tud ha különleges ízlésről és megmagyarázhatatlan fantáziájú fegyverépítésről van szó.
Ide bizony bármit felhegeszthetünk... raileket lángrejtőket irányzékokat tusokat, furcsa bizgentyűket, az alap megvan hozzá. Az hátsó irányzék leszedése után még egy a fegyver testével teljesen párhuzamos felületünk amiben még menetes csavarhely is van, ahova mindössze csak fel kell csavaroznunk egy rail-t, hogy aztán egy giga méretű zombifókuszos távcsövet lehessen felcsavarozni, miután a csupasz fegyvercsőre mókolt ágyukon használt csőszájfékre hasonlító több kamrás acéldarab mögül az oldalra kilógó lámpatartó konzolra biggyesztett csilliárd lumenes fényhozó tubus világítsa meg a rothadó arcú kis bicebócák vidáman hörgő kis csoportját. muuhaaaahaaaaaaa........ azt hiszem kiírtam magamból a lényeget.
Ugye azzal kezdtük, hogy nincs hozzá tár ezért korlátozottak a lehetőségeink, aztán miután kiderült, hogy szétszedhetetlen és könnyen tud kanyart lőni, elfelejtettük a zuhatag felső hullámaként megemlíteni, hogy a tűzváltó mind a három állást beleértve alig pár milliméteren mozog előre-hátra, így aztán a játék közben felszökött pulzusunktól elborult agyunk már igencsak nehezen tudja finom mozgásra bírni vézna ujjacskánk hogy ne húzzuk sorozatból biztosított állásba mikor csak egyest szeretnénk lőni, miközben az alánk csapó zuhatag következő hullámai már csak a 220 eurós vételárat képesek fülünkbe zúgni, ha már sikerült a mérhetetlen idegesítő előagylötyögés megoldására szolgáló csövet rögíztő hernyócsavart megtalálnunk..... ..... egy másik panelt tartó ám ugyanazon lukba csavart csavar alatt...... .....................ááááááááááááááhhhhhhhhhhhhhhhhhh
és hogy belefulladjunk nagyapáink álmába jön az örök AS gond ..... az akkumulátor és annak helye!!!
...na abba lukba kell beletalálni valamivel ami adja a delejt a fegyvernek. Majd elfelejtettem, van gyári akksi is, megveszed, megnézed és kidobod a kukába vagy levélnehezéknek használod, pont.
könnyűnek tűnik csakhogy először akksit rádug a fegyverre majd lukra tart ... játszik... és ha sikerünk van akkor a tust rá is tudjunk dugni a fegyverre és da bumm ts.....
Jelenleg nem tudom mit gondoljak az acél testű szörnyről ami igencsak makacs szolgánk lehet a harcban. Nagyon érezhető egy érdekes hangulata a fegyvernek... az elpusztíthatatlanság, kívül belül, még a tűzváltó is hibái ellenére sziklaszilárd. Viszont a több mint 60k Ft egy fegyverért amihez kell a képzelőerő hogy rendíthetetlen világhódító katonaként jelenjünk meg a harctéren és elfelejtsük hibáit kicsit furcsa. Teljesen szubjektív véleményemként talán a legnagyobb gond hogy a múlt, a történelem, a patina, és az elvárások és persze a szenvedély olyan magasak, hogy az AGM mint feltörekvő gyártó még nem teljesen nőtt fel a feladathoz és még műszakilag kellene finomítani a fegyveren ha/ már kis tesó MP40 annyira fos .... öö öö ö ... jaj elnézést ez mégis csak egy nyilvános média... tehát annyira kezdetleges és egyszerű, megbízhatatlan lett.
Vegye aki gyűjtő vagy mániákus esetleg szeretne néha egy különlegességgel rohangálni, viszont ne vegye aki elsődleges fegyverként hatékonyan és problémamentesen szeretne őrjöngeni a csatatéren.
az egyéb műszaki adatokról én nem tartanék eligazítást inkább csak a saját véleményem irogatnám, akinek számok és szép táblázat kell milliméterekről és egyebekről az látogasson el is: http://www.taiwangun.com/electric-air-soft-guns/agm-056b_1.html
EtioPAC Out
UPDATE! Egy kedves olvasónknak hála, talán még megoldást is találhatunk a sanyargató Mid-Cap tár problémára ezen az oldalon! Köszönjük Ambrúzs Tamás Alexander-nek
Viszont azért van jó oldala is a dolognak, ugyanis a fegyver 452 pfs-sel kerül ki a legtöbb dobozzal és bizony hosszú hónapokig bírja. Ha valami strapabírót szeretnél és nem AK-t akarsz venni na akkor ez igazán elpusztíthatatlan jószág lesz a csatákban. Legnagyobb sajnálatomra nem csak a gearbox ver. 2 hanem a hop kamra is m4 ből való, én őszintén megvallva jobban örültem volna egy ver3-AK kombónak, akkor talán még vettem volna is egyet a tárproblémák ellenére ugyanis van egy nagyon jó lehetőség a fegyverben amit a száraz műszaki feltárás után szépen elmesélek.
Ha a szerelhetőségről van szó és gyors javításról akkor azért van egy sorrend, hogy pikk pakk szétugrik az M4 aztán kicsit több türelemmel levetkőzik az AK, majd jól felhúzod magad mikor a két oldalról bontható M14-t nem tudod összerakni mert mindenhol ismeretlen alkatrészek vannak... na és ezután jön az Stg44. Hiába áll mindössze néhány testelemből és talán 3 csavarból az egymásba csúsztatott elemek a befeszülő GB és nemcsak abba hanem a felhúzókarba kapaszkodó hop kamra kellemes és boldog perceket szerez nekünk.
Zárjuk le kicsit a hagyományos menetelést és talán rejtsünk el néhány sugallatot. A fegyver autentikus, nehéz, masszív, gyönyörű, ellentmondásos, jó is, rossz is, viszont van benne valami amit egyik másik fegyver sem tud ha különleges ízlésről és megmagyarázhatatlan fantáziájú fegyverépítésről van szó.
Az pedig néhány alkatrész lebontása után hihetetlen egzotikus alapkánt használható fegyver torzó ami kifogástalan alapja lehet a post-apokaliptikus, Stalker fertőzött Fallout mániás zombimetélős hülye gyerekeknek.
Ide bizony bármit felhegeszthetünk... raileket lángrejtőket irányzékokat tusokat, furcsa bizgentyűket, az alap megvan hozzá. Az hátsó irányzék leszedése után még egy a fegyver testével teljesen párhuzamos felületünk amiben még menetes csavarhely is van, ahova mindössze csak fel kell csavaroznunk egy rail-t, hogy aztán egy giga méretű zombifókuszos távcsövet lehessen felcsavarozni, miután a csupasz fegyvercsőre mókolt ágyukon használt csőszájfékre hasonlító több kamrás acéldarab mögül az oldalra kilógó lámpatartó konzolra biggyesztett csilliárd lumenes fényhozó tubus világítsa meg a rothadó arcú kis bicebócák vidáman hörgő kis csoportját. muuhaaaahaaaaaaa........ azt hiszem kiírtam magamból a lényeget.
Ugye azzal kezdtük, hogy nincs hozzá tár ezért korlátozottak a lehetőségeink, aztán miután kiderült, hogy szétszedhetetlen és könnyen tud kanyart lőni, elfelejtettük a zuhatag felső hullámaként megemlíteni, hogy a tűzváltó mind a három állást beleértve alig pár milliméteren mozog előre-hátra, így aztán a játék közben felszökött pulzusunktól elborult agyunk már igencsak nehezen tudja finom mozgásra bírni vézna ujjacskánk hogy ne húzzuk sorozatból biztosított állásba mikor csak egyest szeretnénk lőni, miközben az alánk csapó zuhatag következő hullámai már csak a 220 eurós vételárat képesek fülünkbe zúgni, ha már sikerült a mérhetetlen idegesítő előagylötyögés megoldására szolgáló csövet rögíztő hernyócsavart megtalálnunk..... ..... egy másik panelt tartó ám ugyanazon lukba csavart csavar alatt...... .....................ááááááááááááááhhhhhhhhhhhhhhhhhh
és hogy belefulladjunk nagyapáink álmába jön az örök AS gond ..... az akkumulátor és annak helye!!!
...na abba lukba kell beletalálni valamivel ami adja a delejt a fegyvernek. Majd elfelejtettem, van gyári akksi is, megveszed, megnézed és kidobod a kukába vagy levélnehezéknek használod, pont.
könnyűnek tűnik csakhogy először akksit rádug a fegyverre majd lukra tart ... játszik... és ha sikerünk van akkor a tust rá is tudjunk dugni a fegyverre és da bumm ts.....
Jelenleg nem tudom mit gondoljak az acél testű szörnyről ami igencsak makacs szolgánk lehet a harcban. Nagyon érezhető egy érdekes hangulata a fegyvernek... az elpusztíthatatlanság, kívül belül, még a tűzváltó is hibái ellenére sziklaszilárd. Viszont a több mint 60k Ft egy fegyverért amihez kell a képzelőerő hogy rendíthetetlen világhódító katonaként jelenjünk meg a harctéren és elfelejtsük hibáit kicsit furcsa. Teljesen szubjektív véleményemként talán a legnagyobb gond hogy a múlt, a történelem, a patina, és az elvárások és persze a szenvedély olyan magasak, hogy az AGM mint feltörekvő gyártó még nem teljesen nőtt fel a feladathoz és még műszakilag kellene finomítani a fegyveren ha/ már kis tesó MP40 annyira fos .... öö öö ö ... jaj elnézést ez mégis csak egy nyilvános média... tehát annyira kezdetleges és egyszerű, megbízhatatlan lett.
Vegye aki gyűjtő vagy mániákus esetleg szeretne néha egy különlegességgel rohangálni, viszont ne vegye aki elsődleges fegyverként hatékonyan és problémamentesen szeretne őrjöngeni a csatatéren.
az egyéb műszaki adatokról én nem tartanék eligazítást inkább csak a saját véleményem irogatnám, akinek számok és szép táblázat kell milliméterekről és egyebekről az látogasson el is: http://www.taiwangun.com/electric-air-soft-guns/agm-056b_1.html
EtioPAC Out
UPDATE! Egy kedves olvasónknak hála, talán még megoldást is találhatunk a sanyargató Mid-Cap tár problémára ezen az oldalon! Köszönjük Ambrúzs Tamás Alexander-nek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése