Röviden összefoglalva úgy döntött hogy jenki jófiúból átmegy vintage náci agresszorba és vett egy MP40et (AGM)
Tehát AGM MP40:
Úgy kell kulturáltan fogalmazni hogy a modern puskák markáns kiforrott kialakításai egyértelműen látszanak az azok alapjául szolgáló porosz vas korai tervezési és kialakítási jegyein... annyira nem gusztusos na...viszont mégis tetszik.
Már nagyon vártam a találkozót hiszen mint fegyvermániás vadállat minden különlegesség érdekel..... ....nos azért az első szétszerelés után jól látható volt a történelem varázsától remegő kezű kínai munkások izgatott munkája... ugyanis mindjárt 3 öntési hibával kezdődött a gearbox, itt is, ott is :S juj.
jelenleg két gyártó az AGM és az SRC csinál mp40-et ...valószínűleg a 2szer ilyen drága taiwani tesó már nem követi el ezeket a hibákat
a GB kialakítása hála istennek teljesen egyedi, bármilyen fém tartó, összekötő alkatrész beszerzése teljesen képtelenség... megy ameddig megy aztán kész. Érdekes keverék hogy amíg a bever gear fém csapágyakon fut addig az összes többi műanyagokat kapott. Ameddig a szem ellát rideg pattanos fém és műanyag. Annyi pozitívum azért megesik a dologban hogy a belső GB alkatrészek viszont standard ver. 2-k. A motor erős, nagy nyomatékú ami hála istennek az összeszerelés után el is kezdett füstölni, szikrákat árasztani és romantikus ködöt fátyolozni a történelemben megpatinásodott agresszor játékszer köré.... (azért nem volt nagy baj, csak a sok használattól a forgó rész, szénkefékkel érintkező felülete teljesen elkormozódott és a GP versenyaksi nagyobb teljesítménye kicsit felizgatta..... tisztítás után csodásan működött...)
Természetesen a GB kialakítása magával vonta az egyedi és igencsak instabil elsütő közvetítő szerkezetet is. Szerelni rémálom a fegyvert. nagyon komoly "te leszel a harmadik kéz, Mutter" segítséget kellett kérnem édesanyámtól. Érdekesség viszont hogy a tűzváltó nem működik valami oknál fogva és a biztosítás elektronikus(!), ugyanis a markolat alján található kicsi kapcsolóval lehet az áramkört nyitni vagy zárni. Persze ezzel is gond volt, az hogy elromlott a kapcsoló egy dolog, egy másik meg hogy letörött a forrasztás róla. Nem kicsit voltam ideges mikor kerestem a hibát a fegyverben, hogy mégis miért nem akar lőni.
Hát a dínom-dánom itt nem ér véget, szerviz után a fegyver lőtt vagy 250fps-t pedig minden tuti volt benne. egy igazi pozitívum hogy a már sokat bizonyított AK-hop kamra van benne. A fegyver teste fém és csak a markolathéj és test takaró elemek műanyagok. Mivel Pistinket én kedvelem és figyelembe veszem érzelmeit a cikk olvasása után nem mondom hogy az AGM-s fiúk produktuma műszakilag egy határ sz*r, hanem annyit fűznék hozzá hogy sajnos az egyediségnek ára van, azokra a szériákra sohasem fordítanak túl nagy figyelmet a kínai gyártók amik csak egy rétegközönséget szólítanak meg... ha valaki ilyenre vágyik akkor meg kell venni a drága jó minőségű fegyvert. Az SRC tesóban még gyári szimpla FET és blowback is van, és az összeszerelési minőség is kifogástalan lehet mint ahogy azt már számos fegyveren megismerhettük.
DE! DE! van valami amit semmi más nem ad vissza csak ez a fegyver! lehet hogy gyenge, lehet hogy bármikor szétrobbanhat a kezedben.... de amikor megmarkolod mint az asszonyt a harmadik pohár bor után... hihetetlen élmény csípőből kitárazni az álnok kapitalistákon.... a fegyver amit viszont mindenki másnál tud adni az az élmény ahogy pirítasz szerte szét.... (a gyengesége ellenére lövi a 40métert meglepően pontosan)
EtioPAC teljesen szubjektíven azt gondolja hogy élményben óriási. Hogy vennék-e mp40-et? igen vennék! Hogy vennék-e AGM mp40-et? ......! .......! .....! nem. A fegyver értéke az elmény, a motor, és a hop kamra. pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése