...az utolsó nagyjátékokkal idénre is lezárul lassan az airsoft szezon és már letisztítva fogjuk szeretett kedvenc vasdarabunkat közénk és az asszony közé egyfajta védelmi vonalként felállítani.... ö ö ö akarom mondani lefektetni.... a hitvesi ágyba. Csakhogy ilyenkor kezdődik az agyalás, mivel a fegyvercsöve már nem hisztizik új célpontok után és a motor sem nyikorog jajveszékelve tüzes tesstel, hogy had tekerjen bele a kommunistaafgánlázadógerillakóreaifanatikusszomáliaifundamentalistaszabadságharcosba egy röpke ezres sorozatot... na ilyenkor kezdődik az agyalás, hogy mi hiányzik még a fegyóból ami kellemes perceket szerezhet az arra méltónak talált úgynevezett "szerelő" számára... mégsem hívhatjuk át a szomszédot, hogy mókolja meg nekünk a géppityut mert még a végén rámozdul Teca asszonyunkra rétesnyújtás közben a konyhában, ha nem figyelünk egy másodpercre...
...a játékok végével elkezdődik a szerelési szezon. Hurrá!
aztán ez lesz belőle.... nem férek el kérem szépen!!! (aktív játékosoknál érdemes egy, másfél évente kinyittani a fegyót, leellenőrizni a kopásokat esetleges sérüléseket, tömítéseket, pótolni az elputtyogtatott kenőanyagot, kapcsolót tisztítani)
Csak úgy támadnak a fekete-vizes fiúk, két kézzel dobálják fegyvereiket, és habzó szájjal üvöltik hogy "áááááhhhbbllllláááááááuuhhhgg"!!! Mint már pár post-tal lejjebb láttuk milyen rettentő gyönyörűen használódott és kopott a fémcsoda az évek alatt, nem voltunk messze attól sem, hogy belül is beteges gyengélkedés üsse fel a fejét.
Óriási megtiszteltetés érte a gilisztás etióp műhelyét. Történt ugyanis, hogy sokak által ismert és tisztelt Blackwater-es veterán gurunk úgy döntött nézzük már meg, hogy neki miért is puttyantanak a pityujai olyan félénken... ..kifejezetten örültem a küldetésnek mivel igen keveset kell Kalash-t szerelni és kiváncsi voltam egy Cyma-val való összehasonlításra.
